|
MILYEN HATÁST GYAKOROLT
L. RON
HUBBARD TEVÉKENYSÉGE A VILÁGRA?
A DIANETIKA ÉS EGY ÚJ NÉZŐPONT
Ez volt tehát az a világ, amellyel L. Ron Hubbard szembenézett, amikor 1950 májusában kiadta a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyvet. Ez azt a merész
kijelentést tartalmazta, hogy az intelligencia nemcsak hogy megváltoztatható, hanem meg is növelhető a könnyen elsajátítható Dianetika technikák segítségével. Ezen kívül és ez különösen megdöbbentő volt az ember intelligenciája az általában elképzelt határokat messze meghaladó mértékig javulhat.
Az engram, a reaktív elme, és tulajdonképpen a Dianetika felfedezése volt a kulcs az ésszerű gondolkodásra való képesség felszaba-dításához. 1950 nyarán a Hubbard Alapítvány leellenőrizte és lemérte az auditálásból származó intelligenciajavulást. Az eredmények enyhén szólva meglepőek voltak. Tanúvallomások ezrei támasztották alá ezeket a nyereségeket, és az erről szóló szájról szájra terjedő hírek ledöntötték a porból lettünk"-iskola tartóoszlopait. A témával kapcsolatos gondolkodás olyan gyorsan, olyan drámaian változott meg, hogy még több mentális egészséggel foglalkozó, a genetikai
elmélethez erősen kötődő közösség is eljutott oda, hogy magáévá tegye a gondolatot: az intelligencia növelhető. Az 50-es évek végén még
B.F. Skinner, a neves viselkedéskutató is
megjegyezte, hogy az emberi intelligencia megváltoztatható. Ez idő alatt a Dianetikát már
széles körben használták a közemberek. Az a gondolat, hogy az ember képességei jobbíthatók, nem csak az egyetemeken terjedt el, hanem
rövidesen a nagyközönség által széles körben elfogadott ténnyé vált.
Hogy mennyire mélyen hatolt be a társadalomba L. Ron Hubbard nagyhatású felfedezése, az jól érzékelhető abból a vitából, ami a Haranggörbe: Intelligencia és osztályrendszer az amerikai életmódban (1994) című könyvvel kapcsolatban alakult ki. A könyv írói hiába kísérelték meg bizonyítékok szolgáltatásával alátámasztani azt az elméletet, mely szerint az intelligencia öröklött, szilárd és lehetetlen megváltoztatni. Kis híján azonnal megégették a szerzőket az értelmiség máglyáján, mivel az oktatók erősen kritizálták a könyvet: rámutattak arra az iszonyatos mennyiségű összegyűlt bizonyítékra, amely kétségkívül bizonyítja azt, hogy az intelligencia növelhető. A Haranggörbe szerzői által tapasztalt visszavágás is bizonyíték arra, hogy miként tudja egy ember egyetlen felfedezése kevesebb mint ötven év alatt teljesen megváltoztatni az uralkodó nézeteket.

|