|
17.
FEJEZET
SZCIENTOLÓGIA ETIKAI ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI ÜGYEK

ivel régóta felismerték, hogy a szellemi fejlődés és a helyes viselkedés szétválaszthatatlanul összekapcsolódik, az összes nagy vallási filozófia tartalmazza az etikai, morális illetve igazságszolgáltatási rendszer valamilyen formáját. A legismertebb az ember számára a tízparancsolat, mely az olyan kihágásokat tiltja, amiket Istennel szemben a legsértőbbnek, a zsidó néppel szemben pedig a legkárosabbnak ítéltek meg. Hasonlóképp a buddhisták is kifejlesztették a helyes életvitel fogalmát, míg a keresztény elgondolások a bűnről oldalak ezreit töltik meg. De a szabályok puszta lefektetése soha nem vezetett érezhető javuláshoz, és amíg L. Ron Hubbard nem határozta meg és nem rendszerezte ezt a témát, addig a boldogságot, jólétet, túlélést szolgáló etika és igazságszolgáltatás területén nem létezett működő technológia.
A Szcientológiában az etika és az igazságszolgáltatás vizsgálatakor egy újabb lényeges tényező bukkan fel, amit figyelembe kell vennünk. Egy Szcientológusnak nem elég csak a saját túlélésével foglalkozni ahhoz, hogy jobbá tegye személyes szellemi létét a Szcientológia által, miközben társait sorsára hagyja. A Szcientológusok ahogy haladnak előre a vallásban egyre tudatosabbá válnak a környezetükkel és a körülöttük élőkkel kapcsolatban, és megnő a felelősségük a közösség, és általában a világ iránt. A Szcientológia etikai és igazságügyi rendszere tehát sokkal több, mint valamiféle személyes érdek ügye; ez szerves része az összes dinamika állapotát, azok javítását szemelőtt tartó magasabb nézőpontnak, amely segít megszabadítani a világot a lealjasodástól, erőszaktól és szenvedéstől, amik oly mindennaposak a modern kultúrában.

|