|
A KULCS AZ ÉLETHEZ
A funkcionális analfabetizmus azt az állapotot írja le, amikor az egyén látszólag képes boldogulni az életben, valójában mégis annyira fogyatékos az írás és olvasás terén, hogy lényegében analfabéta. Ez azoknak az oktatási rendszereknek a terméke, amelyek egy kicsivel többet tettek annál, hogy gyermekfelügyeletet gyakoroljanak a tanulók felett tizenkét éven át, hogy majd aztán szabadjára eresszék őket anélkül, hogy esélyük lenne arra, hogy hozzájáruljanak a társadalom javításához, és minden eséllyel arra, hogy a társadalomnak támogatnia kell majd őket. Az a szakkifejezés, hogy funkcionális analfabetizmus valójában analfabetizmust jelent, és egy olyan oktatási rendszer örökségét mutatja, amely megbízva azzal, hogy gyermekeinket oktassa szánalmasan cserbenhagyja őket (és minket is).
A kormány számadatai szerint több mint 25 millió amerikai analfabéta. További, legalább 45 millió csak alacsony standardok között képes eredményes életet élni. Ezek a számok magukba foglalják a felnőtt amerikai lakosság 49 százalékát, és drámaian hangsúlyozzák az írni-olvasni tudással kapcsolatos általános hanyatlást.
Az 1970-es évek végén az L. Ron Hubbard által végzett tesztek felfedték, hogy a főiskolai végzettek amikor vizsgát tettek olyan hétköznapi anyagokból, amit kedvtelésből olvasnak nem sokat értettek abból, amit olvastak. Bár képesek voltak kiejteni a szavakat, mégsem tudták meghatározni a kiejtett szavak nagy részét, és nem igazán fogták fel, amit olvastak. A tanulási képességük megfeneklett. E felfedezések nem lepnék meg még a jobb magánegyetemek oktatóit sem, akik rendszeresen találnak olyan tanulókat, akik képtelenek megértéssel olvasni, mindazok ellenére, hogy milyen sok pontot szereztek a egységesített felvételi teszteken.

|